Tegnap mentem Bazsikához, onnan meg mentem találkozni Dénessel, akivel fossá röhögtük magunkat. Ózonban toltunk is egy forró teát, már ott éreztem, hogy a torokgyík kikezdi a torkom. Na, akkor utána 10 körül mentem vissza Bazsikához, de akkor már tudtam, hogy lázas vagyok, olyan bitangosan szarul voltam. Na, akkor ott szenvedtem egy kicsit, majd mikor úgy éreztem, hogy pillanatokon belül hányni fogok, hívtam Öcsköst, hogy takarodjon értem, de sürgősen, mert dögrováson vagyok. Jött is. Hazavitt, és hát nem hiába, 38,5-nél lejjebb nem is fékezett a hűmérő higanyszála. Kellemes estém volt, nagyjából az egész ágyamat átitattam vízzel, rémálmok gyötörtek, megfagytam, végem volt. Aztán reggel jött a parkettás, és az addigra 39,3-r duzzadt testhőmérsékletemmel megpróbáltam a helyzet magaslatán lenni, de nagyon fáj mindenem, zajong a parki, nem tudok dolgozni, pedig sürgősen meg kell vágnom a hanganygot, mert ma kell leadnom. Hálistennek Gerike elviszi nekem.
Fuck, ez a második ilyen torokgyíkos-lázas ügyem az elmúlt másfél hónapban, ez azért nem gyenge!
