Na, hát a tegnap este is betett egy kicsit. De nem volt vészes, kicsit sportfröccsözgettünk Andikával, meg közben rengeteget dumáltunk, fú, nagy műsor volt! Sokat emlegetett Bendegúz is elismerést kapott, meg mindenki nagyon jófej volt, de közben egy kicsit sutyiban már vártam, hogy lássam már ezt a múltkori nálam négy évvel fiatalabbat. De ne fussunk ennyire előre! Lement az adás, nagyon fáin volt, röhögtünk, sörözgettünk, dumcsikáztunk, és meglehetősen sokan voltunk, nagyjából 40-en. Aztán adás után vacsika, és a jó, öreg Pinkpanter díj átadésa következett, amit a méltán népszerű, és saját blogomban Bendegúznak nevezett egyed kapta, mert szorgalmas és rendkívül közösségi lény e gyermek, akiről már több ízben is mondtam, hogy akkora arc, mint ide Lacháza. Aztán le-föl rohangáltunk a koliban nagyjából mind, mert csak fent lehet dohányozni, közben befutott Dénes is, vele kicsit lelkizgettünk, meg Andikával is, aztán ennyi, nevettünk, meg nézelődtünk, sok olyan emberrel is találkoztam, akikkel már régen nem, úgyhogy összességében egy nagyon jó kis este volt! Közben meg néha-néha arra gondoltam, hogy hol ez a kis négy évvel fiatalabb (egyelőre névnélküli)... Volt egy cselekmény, amiben részt kellett volna vennie, de nem volt ott, gondoltam, ha itt nincs, akkor sehol sincs, biztos hazautazott. Aztán mikor három óra tájékán távolodni készültünk a ojjettumbó, akkor ki álldogál ott a lépcsőn? Hát persze!
Lányos zavaromban azt hiszem nem beszélgettünk túl tartalmasat, de valahogy olyan indifferens volt az egész, szóval nem hiszem, hogy elkezdene bármelyikünk is gondolkodni a közös gyermekeink nevén, minden esetre jó volt egy kicsit szívdobogást kapni!
Aztán hazafelé Andikával még toltunk egy dzsájroszt, aztán hazaértünk, és hunytunk.
Ma 11-kor keltem, nem volt túl baráti az ébredés, faszságot álmodtam, valami ribancok rágót tettek a hajamba, én meg próbáltam a pszichéjükre hatni, de ilyen tufa, tulok kanibál-ribancok voltak, úgyhogy nem nagyon értettek semmit úgy általában.
Aztán mentem dolgozni, lazásan voltam mosott fos, és megint bizonyítást nyert a népszerű tétel: aki éjjel legény, nappal szar. De aztán percről percre jobban lettem, plusz Timivel érkeztem a munkahelyre, Timit meg nagyon szeretem, mert jókat dumálgatunk és röhögünk felváltva, ő az egyik kedvencem a szerkesztőségben! El is meséltem neki azt az ominózus esetet, ami velem történt meg tegnap; éppen utaztam a buszon már egy jó félórája, mindeközben arra gondoltam, hogy ez a kis fiatal gyerek, ő most akkor fiatal vagy nem fiatal, és egyébként is, és akkor eszembe jutott az x hónapja nem létező nemi életem, és eszembe jutott Madrito (remlem még itt vagy néha, hiányzik szöveged egyébként :D), aki azt írta egyszer (valami hasonlót legalábbis), hogy "mindegy minden, igazából, hogy hogy nézek ki, mit veszek fel, úgyis a Jézus Szíve Zárda tagja vagyok, csak más apácák látnak csupaszon" - mondta ezt ironikusan. És ezen ott, a buszon, ültömben el is kezdtem nevetni, mármint nem azon, hogy Madritonak akkor éppen nem volt pasija, hanem azon, hogy Jézus Szíve Zárda. És elkezdtem filózgatni, hogy talán mot már én is bevonulhatnék a zárdába, majd ebben a pillnatban (nem hiszed el!!!), leül mellém egy SZERZETES!!!! Na, mondom, holy Jesus, nehogy már, na.
Ezen a sztorin Timi jót röhögött, meg mondta viccesen, hogy ez jel, Moira, szüzességi fogadalmat kéne tenned, és erre, bazmeg (beszarsz), felszáll ugyanaz a szerzetes! Úgyhogy most az E-bayen lassan elkezdek jó kis apáca cuccokra vadászni, aki ismer vallási ruházati nagykert, dobjon már egy mélt! (Tudom, hogy sok hülye is idetéved, az ő életüket megkönnyítendő: ez csak vicc, nem akarok apáca lenni, sőt, egyik vallási felekezetet sem támogtom adóm egy százalékával).
Na, megyek, mert puccba kell vágnom mgam a ma esti bulira.
Csocsi.
