Túlvagyok a hétvégén, édesek a szülők, nem mindig volt meg ugyan a komfortérzetem, de Andorral jó volt, vele mindig jó, mert kurvára imádom, plusz (és most fogjátok be a fületeket) újabban meg reggel is, este is, mint a nyulak! Ezt már szeretem!
Vasárnap érkeztünk vissza, mentem Bazsihoz, megnézni még egyszer a Becstelen Brigantikat, még mindig atom.
Ma pedig volt adáska, atán Andor elkísért egy darabon.
Majdnem elfelejetettem a nap akcióját! Éppen lelakatoltam a bringát SCH-nél (újabban minden nap legalább egy órát tekerek), majd mentem a jó kis sörünkért, és be is vásároltam, három üveget bepaszíroztam a táskámba, majd egy laza mozdulattal beakadt a kibaszott tűsarkúm (mert ki bringázik tűsarkúban, na ki?) valami résbe a betonon, és elestem. A táskával tompítottam, túléltem, de látom, hogy habzik a táskám! Eltört az egyik üveg! Még jó, hogy nem volt benne a telóm, mert akkor elöntött volna az ideg kicsit. Úgyhogy a váltás felsőm, a sálam, és úgy mindenem elázott benne. Fákkk. De hős Andor jött menteni, mint a villám, de kénytelen voltam munkás pólóban mutatkozni a továbbiakban, ami nem az én stílusom, de a kényszer nagy úr, ahogy a bölcselet szól.
Aztán észleltem, hogy a harisnyám mind két térdemnél kiszakadt, plusz véreztem is, úgyhogy úgy néztem ki, mint egy kedves csöves. De túléltem. A barátaim nem fordultak el tőlem, a szerelmem még mindig megvan, szóval úgy látszik jól választom meg a körülöttem lévő embereket. Ezt szűrtem le.
Holnap vágok, most meg Született feleségek új részt fogok nézni, ja, és holnap nem csak vágok, hanem filmezünk Andorral, és nálam hál a kicsike. Pörög az élet.
